2015. augusztus 14., péntek

Előszobafal régi ajtóból

Nagyszüleimnél találtam korhadozva, és természetesen egyből tudtam: KELL! :)
A tűzifa kupaca alól szedtem ki, remélve, hogy lehet még kezdeni vele valamit, és nincs teljesen szétrohadva.
A már megmosott, letisztított állapota:


Egy picit megcsiszoltam, hogy jobban lássam, amit látnom kell.
Rengeteg szúnyom...az egy dolog...de az ajtónak volt egy keretfélesége, ami totál szétkorhadt.


Szépnek szép, de hogy a lakáson belül porladjon szét használat közben....az nem lehet. Az egész keretféleséget lefűrészeltettem az emberrel. Ehhez a kilincstől is meg kellett válni, ami helyére másik kerül majd.


És következett az őrült csiszolás. Igen...mire befejeztem, még egy hetet nőtt a pocak, és nem gyorsította fel a munkatempómat! :D


 Szegény ajtó kapott rendesen szöget is. A durvább sebeken folyékony fával enyhítettem kicsit.


Szúölőzés után egy hét száradás, aztán jött a festegetős része. Első körben a mohazöld. Kicsit megijedtem az erős színtől, de a hangok azt súgták, ezt szeretné az ajtó. :D


Kevergettem egy finomabb színt a keretnek. A kazettákat körülölelő mélyedésekben pedig csak úgy finoman végighúzgáltam ecsettel. (oké, néha az ujjammal is. )


Utána jött a stencilezés:


Majd kicsit tompítottam a színeken, lakkhoz kevertem egy kis szürke festéket. Ami egyébként NEM MŰKÖDIK, felesleges vele kísérletezni. A széleken jó lett, kicsit opálos, de a sötétzöld részen olyan csíkosra száradt meg, hogy majdnem sírva fakadtam. Szerencsére nem az egészet kentem le, így csak az alját kellett újra festenem, stencileznem. És maradt a mohazöld. Ha ezt kívánja az ajtó, hát legyen! :)

Aztán hozzámértem a fogasokat, és kiadtam a tűzparancsot, fúrja fel az ember!!!


Egyelőre ilyen képet tudok mutatni, még jön rá a réz kilincsem következő héten, és a felszerelt állapotot is természetesen fotózom, frissítem a blogot! :)



Azóta lett egy kilincse is ;)





2015. augusztus 10., hétfő

Könyvborító

Nem egy nagy kunszt ilyet csinálni, azért leírom, hátha valaki nekibuzdul...mert csini, és romantikus, és szeretjük a zsákvásznat! ;)

Nagymamám énekeskönyvére készítettem ezt a borítót.

1. Kell hozzá kétféle anyag, egy szélesebb és egy vékonyabb csipke.
A könyvünkhöz mérjük az anyagot, minden oldalt 2 centit ráhagyunk, biztos, ami biztos.




2 Ha kiszabtuk az anyagot, hozzámérjük a csipkénket, gombostűzzük. A vékonyabb csipkét pedig odatűzzük, ahol szeretnénk, hogy a könyvjelzőnk legyen.


3. Ezután rávarrjuk a csipkét, majd színre színt fordítunk, és körbevarrjuk a két anyagot. Hagyunk egy kis nyílást valahol, hogy ki tudjuk fordítani.


4. Kifordítjuk az anyagot, majd átvasaljuk, aztán a szélektől pár milliméterre körbevarrjuk az egészet, így a lyuk is eltűnik, és jobb tartása lesz a borítónak.


5. Ismét a könyvünkhöz mérjük, ráhajtjuk a széleket, és csak egyszerűen alul felül hozzávarrjuk.


6. Beletesszük a könyvet, és kész is vagyunk! :)


2015. augusztus 7., péntek

Asztal + láda = konyhasziget :)

Mindegy milyen kicsi, nekem KELL egy konyhasziget!

Anyagbeszerzés:
1.régi paraszt asztal (5ezer ft 2 évvel ezelőtt)
2. ócska katonai lőszeres és lószaros láda (600ft potyaáron)

Na jó...a ládát később találtam ki, eredetileg egy polcot akartam alulra, de mivel én azt nem tudom megcsinálni, és az asztalosokra évezredeket kell várni, nekem meg türelmem nincs, felmerült az ötlet, hogy talán a régebben begyűjtögetett láda. Bele férne ez-az, a tetejére meg egy kosár gyümölcs, vagy valami hasonló.
Az égiek is megkönyörültek rajtam, ugyanis a láda pont az asztal alá illett. :D

AZ ASZTAL:



Először is a festékréteg eltávolítása hőlégfúvóval. 

 
Majd a maradékot elkezdtem csiszolni, de csak ette a csiszolópapírt, így kapott egy kis hideg zsíroldót.

 
Aztán a végeláthatatlan csiszolás után lábak festése (Obi 2in1, gyöngyház fehér)
A teteje pedig hosszas próbálgatás (asztal közepén) és vívódás után viaszolva lett (HG antik, majd HG barna méhviasz.) Dörgölés után szép csillogó lett.


És mivel konyhaszigetnek készül, nem sima asztalnak, rákerült két oldalra 1-1 ikeás sín, kampókkal.



A LÁDA: gyűlölöm ezt a ládát, szúr, nem jön le a festék, nehéz, de a végére kipofásodik, és akkor nagyon szeretem. :D 
(Volt már egy ilyen projekt, megnézhetitek ITT!)



Először is alapos mosás. Aztán átgondolva a lényegét, kiszedettem az emberrel a számomra felesleges fa részeket...
Csiszolás után a tetejére egy kakast festettem, hogy meglegyen a konyhai jelleg. A kakast visszacsiszoltam kicsit, majd méhviasz a tetejére:


 Belseje szürke, kívül fehér.


És gyönyörködés! :D












2015. augusztus 6., csütörtök

Krétatábla szekrényajtóból


Egyszer régen, Édesapám (aki "minden vackot" hazahoz Édesanyám állítása szerint), beállított egy egész iskolai szettel. Mielőtt bárki irigykedni kezdene, tényleg nem volt semmi használható köztük, a padok összeszakadva stb, stb, bár mostani agyammal lehet találtam volna köztük valami nekem valót.
A sok tüzelőfa között volt pár szekrényajtó, amitől még ránézésre is rosszul voltam.
Egészen mostanáig, amikor mégiscsak úgy alakult a dolog, hogy újjászülesztjük őket. :D
Lássuk a horrort:


Ja, ez már meg van fordítva, mert ez az újjászületésének egyik feltétele. :)
Takarítás után kiszuperáltam belőle az üveget, és kezdődhetett a csiszolás. Jó kis lakk....


Aztán elszaladtam az egyik barkácsáruházba, és a fiúkkal kiszabattam bele való rétegelt lemezt, milliméterre pontosan megadva a méretet.
Ezt is átcsiszoltam, és először ezt kentem, mert ennek a festéknek 1 nap a száradása, és kell rá pár réteg.


 A "fejlécnél" fehér alapot kentem, erre jött a szöveg.


 A keretet csak ezután festettem, mert sötétebbre akartam, és féltem, hogy a fehérrel nagyon küszködnék utána.


Szóval ekkor jött a 2 az 1-ben alapozó és fedőfesték csoki színben. Ahogy kentem, dörzsöltem is le egy ronggyal a nagyját, ettől lett olyan szép egyenetlen.
Aztán díszítettem a szegélyt, és jött a felirat is.


Végül beleillesztettem az üveg helyére a 3 rétegben lekent táblát, és a feliratos részt kicsit visszakoptattam.
Egy zsákvászonból készített rózsa is került rá, amit kárpitos szeggel rögzítettem.
És megtörtént az újjászületés! A feliratot kikockáztam, de a blogon vagy a facebook oldalamon megnézhetitek teljes szépségében! ;)



2015. augusztus 3., hétfő

Bolygó torta 1-2.


Nem tudok tortát sütni. Nem azért, mert kétbalkezes vagyok, egyszerűen csak nem vagyok édes típus, és képtelen vagyok sütikkel piszmogni.
Nem megy, ez a lényeg.

De vannak alkalmak, amikor hajt a belső kényszer. Az nem lehet, hogy a fiaimnak ne én süssem a szülinapi tortáját. Úgyhogy ilyenkor mindig nekifeszülök, és persze nehogy véletlenül valami egyszerűt csináljak...neeeem...olyan kell, aminek örülni fognak!




Így minden évben kétszer kínlódok, de az arcukon látható öröm kárpótol. :)
Íme a tavalyi:

TORTA 1.

Egyszerű piskóta alapot választottam egy kis kakaóval keverve.
( A piskóta receptjét innen vettem, csak tettem hozzá még egy kis kakaót.)
A gömb forma érdekében tészta szűrőt béleltem ki sütőpapírral, és abba öntöttem a tésztát.



Tehát lett egy "cipóm", amit házi vanília pudinggal töltöttem meg (recept ITT ).
Kicsit megégett, de kétbalkezeseknek ez nem számít.


Aztán kinyújtottam a marcipánt, és akkor jutott eszembe, hogy a marcipán alá kell vmi krém. Még jó, hogy volt Nutella, meg is kentem gyorsan.


Aztán rá a marcipán, a felesleget levágtam, és abból gyurmáztam ki a bolygó gyűrűjét.


Ételfestéket összekevertem egy kis kakaóporral, de csak módjával, hogy majd szépen tudjam mázgálni. Ecsettel!


És íme a nagyjából pingált bolygóm, ami Szaturnusznak készült, de utólag felvilágosítottak, hogy a Jupiternek is van egy nagyon vékony gyűrűje, szóval inkább Jupiterré kereszteltük. :)


A gyertyák különösen jók voltak, a dobozán ott volt, hogy különleges, de nem olvastam végig. A lényege az, hogy amikor elfújják, akkor még többször újraéled a láng, ráadásul fújás közben csillagokat szór. (az egyik legolcsóbb gyertya a T-betűs szupermarketben. )
Ez nálunk azért különösen jó, mert mindig újra meg újra meg kell gyújtanunk a gyertyákat, hogy elfújhassák, na most volt elegendő alakalom anélkül, hogy gyújtogatnom kellett volna.


Tudom, nem tökéletes. De az öröm az arcokon, és hogy Anya csinálta, ez teszi tökéletessé! :)




 TORTA 2.

 
Idén még mindig tart a bolygó-őrület. Olyan elvárások voltak, hogy csak lestem...végül kiegyeztünk a következő verzióban: A teljes Naprendszer legyen rajta! :D

Ákos óránként kiabált a zárt konyhaajtón keresztül, hogy el ne rontsam a méreteket :D

Most csak egy sima tortaformájú alapot készítettem, kettévágtam, puding, meggy, tetejére csoki, rá marcipán ételfestékkel, na és a bolygók marcipánból kigyurmázgatva, közben néztem a modelljét, nehogy elrontsam. :P