Üzenőtábla

Nem régiben vettem "pár" kimaradt szekrényajtót, amikből már csak 1-1 darab volt.

Az egyikük feltétlenül üzenőtábla szeretett volna lenni. Nem akadályoztam meg benne. :)

Először egy kis portalanítás-csiszolás, majd körbe maszkoló szalag, amit ki is dobok, mert egyáltalán nem tapadt. (Talán nem kellett volna kint felejteni vagy egy hétre :) )

Aztán a táblafesték!

Oké....nem táblafesték, nem vagyok milliomos. Sima matt fekete zománcfesték. Tökéletesen működik táblafestékként.

Elég félelmetes az állaga, iszonyat sűrű. Még jobban megijesztett, amikor felkentem (ecsettel), mert olyan szépen csillogott, hogy minden eszembe jutott róla, csak a tábla nem.

 

Száradási idő 24 óra...cseppet türelmetlen vagyok, ráadásul még kellett neki egy fél nap, nincs ám már jó idő, a szobában meg mégsem szagolhatjuk.

Aztán jött a második réteg hengerrel.

És pár nap múlva egészen matt lett.

Ekkor jött a keret "maszatolgatása" száraz ecsettel.

 

Aztán nem maradt más hátra, mint egy kis dekoráció.

A jobb felső sarkába egy zsákvászonból tekert rózsa, alulra meg egy kréta tartó, régi műanyag filmes dobozka, kötéllel áttekerve.

 Végül egy üzenet, kizárólag a legszükségesebb vennivalókkal :)

(Kréta tesztelve, tökéletesen lejön vizes szivaccsal-ronggyal)

Ovis párna

Első héten Ákos minden délben hisztizett, hogy nem akar hazajönni, és ott akar aludni az oviban.

Az óvónők azt mondták, hogy a fokozatosság miatt várjunk egy hetet, és csak második héten aludjon ott.

Eljött a második hét.

Most már oviba se akar menni, nemhogy ott aludni :(

Már teledumáltam a fejét mindennel, hogy milyen jó ott aludni, egy csomó kitalált mesét traktorokról, meg a traktor-ovis kalandjaikról...néha látom, hogy megragadja a dolog, de csak nem akar alakulni.

Most eljött az idő, ovis párnát csináltam, hátha megjön a kedve.

Az ovis párna feltételei:

- 1 traktor

- 1 autó...persze többet akart, de egyet elegendőnek ítéltem

- fa, a jele

Neki is estem szombaton, és kb tízezer megszakítással a végére is értem.

Megvan a piros traktor, a kék autó,ovis jel (fa), monogram.

És a végére jutott egy kis extra is:

Mivel félálomban mindig címkét keres (pólóban, nadrágban, gatyóban, ahol talál), ezért kivágtam egy pulcsimból a címkét, jó hosszú, dupla, selymes, ez a kedvence :D Szóval kivágtam, és belevarrtam a párna sarkába, hogy az oviban ne kelljen keresgélnie, hanem ott legyen kéznél a címke.

Hát kell ennél több??????

Hétfőn beviszem az oviba, és ott marad a párna, várni fog rá :)

Birkás extra-hosszú :)

Nagyon borongós-esős nap volt, és úgy éreztem, itt az ideje megvarrni azt a kötött párnát, amit oly rég óta tervezek.
Meg is találtam a szétvágandó régi használhatatlan pulcsit, szét is vágtam, és épp hozzá illő belső anyagot kerestem, amikor rátaláltam egy eddig használhatatlannak tűnő vékony hosszú anyagdarabra.

Erre:

Fura, mi?
És csak egy hosszú csík...
Nézegettem, és hirtelen úgy döntöttem, ez olyan, mintha egy birkát nézegetnék közelről. :D
Úgyhogy félreraktam a szétvágott kötött pulcsit, és jöhetett a hosszú vékony birka párna :)





Szép sorban rávarrtam a birkákat, fát, napocskát, aztán hímeztem a fejüket, lábukat.

 És a végeredmény:

Jó hosszú lett, ablakba, babaágyba, vagy csak úgy.... :)

JÁTÉK! Avagy a bortartó és a levendulás szív :)

Nem sok érdekesség van egy natúr fa bortartóban, persze érzi benne az ember a lehetőséget, de mégsem az igazi.
Ilyenkor jön jól egy kis fehér festék :)
Hogy ne legyen olyan unalmas, belül sima fehér marad, kívül pedig a maradék 2 csepp lila festéket felhasználva, összemaszatolom kicsit ;)

Még egy kis csipke hiányzik, meg egy fiiiinom levendulával töltött szívecske :)

Itt játszhatsz TE is :

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=623816317663117&set=a.396360940408657.92706.356619227716162&type=1&theater

HAJRÁÁÁ!!! :D

Törpös dominó tárolás

Beléptek az életünkbe a törpös dominók.

Semmi bajom velük, állítólag nem bírják a medencézést, de azt, hogy Boti rágja őket, igen, úgyhogy befogom.

Megmondom őszintén, én örülök neki, hogy ezt hozzánk vágják, kicsit lefoglalja a gyerekeket a csörgésével, azzal, hogy 1 évesen a dobálást lehet gyakorolni radiátor, ágy, asztal, tv mögé.

Nem várok tőlük nagy élettartamot, csak annyit, amíg megunják. Ezek ezért vannak.

Valamelyik nap apjuk vett hozzá egy kis tarisznyát.

Még jobban megörültem, végre van hol tárolni a dominókat, és nem nekem kell dobozkákat beáldoznom.

Na ezen a kis szütyőn jól felhúztam magam. Oké, csak 100ft volt, vagy 200, mittomén, de kb 2 órát élt, és kivételesen tényleg rendeltetés szerűen használták a gyerkőcök, nem tépték, szépen belepakoltak...aztán persze ki.

Szóval ez lett a szütyővel, és persze szakadt is volna tovább, ha azonnal ki nem vonom a forgalomból.

Nincs mese, szütyőt kell varrni....

Molinóból kiszabtam egy szélességre hasonló méretet, amúgy mélyebbre csináltam, mert dominó az van dögivel. (egyszerű téglalap levarrva a szélei, a kettéhajtott résznél lesz a szütyő alja)
Kivágtam a szétszakadt gyűjtőről a képet...persze foszlott ez is, mint az őrület, ezért kicsit elolvasztgattam a széleit egy mécses lángjánál, majd hozzávarrtam az új anyaghoz.

A két végét visszahajtottam, levarrtam. Oldalait összevarrtam, természetesen az én logómmal :)

Aztán belefűztem a két madzagot, amit az eredetiből szedtem ki, és kész! :)

Ez tuti tovább bírja a kiképzést ;)

Katonai láda

Olcsón hozzájutottam pár katonai ládához.
Egy kis sár, egy kis lószar, hozzá az illat, kezdjünk hát vele valamit :)
"Feltárási állapotok":

 

Egy kis csiszolgatás, aztán festegetés. Egyszerűen hangzik...de amennyi szálka egy ilyen ládából kiáll, hát felér egy agyvérzéssel. Persze nem akartam iszonyat simára, csak éppen annyira, hogy ne szúrja az ember kezét, ha megemeli.
Nem bírtam kivárni, hogy mindenhol lecsiszoljam, muszáj volt a tetejét rögtön csiszolás után picit megfestenem, hogy erőt kapjak a többihez.
Ja, és mostam, mostam és mostam, az udvaron slaggal, jó sokszor, mire teljesen tiszta lett.

Belül lila lett, egy réteg elég volt, kívül viszont 2-3 rétegben kellett festeni.

 A tetejét csak "csiszatoltam" az ecsettel. Belemártottam épphogy a végét a festékbe, aztán még újságpapíron letöröltem, aztán kenegettem. Talán ez a száraz ecset technika... :D

És még egy régi magyar motívum a közepére:

 

Íme egészben:

És az összehasonlítás:

7 név egy évszám....egy párna

7 név kellene egy párnára, meg egy évszám.
Szülinapra kell. Ünnepelt, éveinek száma, és 6 barátnő.
Aztaaaa.....hogy fog ez kinézni???
Nulla ötlet :S
1-2 órán belül a "megrendelők" is belátták, hogy ez így sok(k), és maradjon csak egy név, egy számmal. Az ünnepelt neve.
Oké, de addigra már megtaláltam a megoldást, marad a 7 név.  :)

Ilyen is van...:S

Eljártam néha az itteni babaklubba. Megismerkedtem egy nagyon aranyos lánnyal, és sokat beszélgettünk.

Nagyon nehezen élnek meg, van egy picijük, albérletben tengődnek. Angliába készültek, átnéztem a hirdetéseket, megosztottam a tapasztalataimat, hogy figyelmeztessem őket az átverésekre.

A fb-on bejelölt ismerősnek.

Egyszer észrevette ezt az oldalamat, és áradozott, hogy milyen szép párnák vannak stb.

Átnézett mindent, és úgy döntött, hogy nagyon szeretne a kisfiának egy párnát meg egy kis takarót, és maguknak egy szív-füzért.

Nagy örömmel csináltam nekik, és mivel tudom, hogy nincsenek könnyű helyzetben, engedtem is az árból kérés nélkül.

Közben, ahogy elkészültem valamivel, már küldtem is a fotót, és izgultam, tetszik-e. A takarónál megbeszéltük, hogy ne simán szegjem, hanem tegyek rá még szegőt is.

Igyekeztem, ahogy tudtam, pont hó vége volt. Írta, hogy következő héten jön a fizu, de megkaphatná-e most, mert nem tud várni, annyira izgatott, és már használná a kisfia.

Én rábólintottam, hisz ismerjük egymást. Megkértem a férjemet, hogy munkába menet vigye már el nekik házhoz (12 km-re laknak tőlünk). Az uram elvitte, és mondta, hogy nagyon örült a lány.

Aztán írt is, hogy nagyon tetszik a kisfiának, már birtokba is vette, és ő is boldog, mert a B-ban dupla ennyiért venne takarót.

Örültem nagyon, mint mindig, ha valaki értékeli a munkámat.

Aztán vártam a jövő hetet. Nem jött a pénz. És azután se.

Néha írtam, jöttek a kifogások.

3 hónap telt el, és most már kinyomott az ismerősei közül, a telefont nem veszi fel, az ajtót nem nyitja ki.

Először nagyon dühös lettem, és úgy gondoltam, ezt nem hagyom annyiban....ha így átvágtak, hát neki is legyen pár kellemetlen napja.

Most délutánra lenyugodtam.

Igen, marha szar, hogy én lelkesedéssel csináltam, és így kihasználtak, buktam az anyagdíjat, házhoz vittem neki, erre ezt kapom.

Nyomorult érzés. 

Nekünk sincs saját lakásunk, mi is kínlódunk, nem beszélve arról, hogy az 1 éves kisfiunk szívműtéte után varrtam neki ezeket a dolgokat, nekünk is kellett volna a pénz

De nem akarok több időt pazarolni rá, nem teszem közzé a nevét, ha ő így tud élni, hogy másokat kihasznál, hát tegye. És legyen boldog a babacuccokkal, amibe még a gyerek nevét is én hímeztem neki.

Egy kis semmiség - polcok

Régóta nézegettem ezeket a megsárgult lakkozott fenyő polcokat. Egyre csúnyábbak, koszosabbak, és a lényeg, hogy valamit csinálnom kellett, hát őket áldoztam be.
Szeretem a formájukat, hogy úgy rakom fel őket, ahogy akarom. Nem igazán vagyok a "fessük le a fát zománccal", de remélem ez most nem ártott nekik.
Zsúfoltan élünk, költözésre várva (mindig "jövőre"), úgyhogy a hálónk egyben a dolgozónk is, ez az asztal a sarokba szorult sok kacattal, és azért nem festettem le soha, mert MAJD az új helyen, akkor látni fogom, hogy passzolna a környezetbe....de nem bírtam tovább.

A régi polc közelről:

Aztán úgy döntöttem, szeretne ez a polc kapni egy kis halovány kékes zöldes színt, úgyhogy nekikezdtem keverni....fehérbe feketét, majd kéket és zöldet.
Ilyen lett első lekenés után:

Tetszett a szín, bár nem ilyet akartam teljesen, de úgy éreztem, ez nem passzol a szobához, ugyanis túl sok a szín. Ott van egy rakat gyerekjáték is, a faliszőnyeget is még a régi albérletünkhöz választottuk, sok lett volna, muszáj még visszafogottabbá tenni.
Tehát jöjjön a száraz ecset technikával a fehér! (száraz ecset technikát használtam itt és itt )

 

A két fa egymás mellett:

 Részleteiben:

És egészében....

Kép régi tükörből

Egy költözés alkalmával megkaptuk ezt a tükröt.
Örültünk neki nagyon, és várta beteljesülését.

Feltárási állapotok:

Épp egy kis idegi levezetésre volt szükségem, amikor előkészítettem a dolgokat:

Azért nem volt szükség ilyen mértékű erőszakra, csak szépen kicsavaroztam hátul az apró csavarokat, és szétszedtem. (Végül mégiscsak széttörtem a megmaradt tükör darabot, hogy beférjen a kukába)

Enyhe csiszolás a fa mindkét oldalán, hogy szebb legyen.

Aztán jött a keret.
Elkezdtem csiszolgatni, de csak a fém szín lett látható. Hiányzik ez nekünk? Hogy aztán megint feketére fessük? Á, dehogy.

Úgyhogy csak megtisztítottam, megmostam.

A parafa lapot lekentem fehérrel, hagytam, hogy az ecset csíkosan kenjen.
Majd szürke festék kikeverése következett, és nekikezdtem szivaccsal pepecselni.

 Majd fotót ragasztottam bele....(30x40-es poszter, kicsit formára vágva a keret miatt)

Hát...igen...nem véletlenül pont ez e kép....7 éve, július elsején követtük el a dolgot. :)
A végén már nem volt idegrendszerem a kis csavarokat belecsavargatni, úgyhogy átadtam a képet, és megkértem ezt a drága jó embert, hogy segítsen, így közös munka lett :)

És akkor jöjjön az összehasonlítás: